Mozgásfejlődés a baba első évében

Az újszülött alap helyzete

Az újszülöttet és a csecsemőt háton fekvő helyzetben tesszük le az ágyába, illetve játszóhelyére mindaddig, amíg önállóan, könnyedén nem tud hátáról a hasára és hasáról a hátára fordulni. A hasra fektetés akadályozza a fiatal csecsemő karjának, kezének szabad mozgását, így korlátozza saját kezének nézését, aminek pedig fontos szerepe van a szem és a kéz koordinációjának kialakulásában, és kézügyességének fejlődésében.

A hasra fordulást megelőző időszak

Az egészséges újszülött mozgása még rendezetlen. Karjával hadonászik, lábával rugdalózik, törzsét is mozgatja, de mozdulatait még nem irányítja. Rug-kapálódzása közben olykor elmozdul eredeti helyéről, esetleg a feje irányában felfelé csúszik fekhelyén.

A jól fejlődő csecsemő 3-4 hetes korától kezdve követi szemével, majd fejével a figyelemfelkeltő tárgyakat, a föléje hajló felnőtt mozgását. Saját testrészei közül először a kezét fedezi fel, figyeli csuklójának, ujjainak mozgását, közelíti, távolítja a szeméhez, később a véletlenszerű kézmozgást akaratlagosan ismételgeti. A második negyedévben már kezével nyúl az őt érdeklő tárgyak után.

4-6 hónaposan ismerkedik a lábával, fogdossa, tapogatja, a szeme elé emeli. Ahogy a távolabbi tárgyak iránt is érdeklődik, azok után is nyúl, hátának egyik oldala, válla, medencéje fokozatosan egyre nagyobb szögben emelkedik el az alaptól. Rugdalódzás és játék közben egyre nagyobb szögben fordul el a hátáról, míg egészen az oldalára fordul. Ettől kezdve egyre többször és egyre hosszabban játszik az oldalán fekve, pihenni visszafordul a hátára.

Kb. 6 hónapos korára teljesen a hasára fordul. Amikor már begyakorolta a hasra és visszafordulást, könnyen megváltoztatja a helyzetét.

A  hason élés időszaka

A hason fekvés módja fokozatosan változik. Eleinte csak rövid időre emeli fel a fejét, a vállát a gyerek. Később alkarjára vagy nyújtott könyökkel a tenyerébe támaszkodva nézelődik illetve játszik, a fejét egyre biztosabban tartja. Néha a kezét, lábát egyszerre emeli az alaptól, csak a hasán támaszkodik „repül”. A hasra és visszafordulás új helyváltoztatási módokat tesz lehetővé. Hempergéskor a gyerek hasra fordul, majd vissza a hátára, ezt ismételgetve messzire el tud jutni a kiindulási helyéről.

Gurulásról akkor beszélünk, ha egymás után több fordulatot tesz azonos irányban. Ennél is fejlettebb helyváltoztatási mód a kúszás. A hasán mozgékonyan játszó gyerek egyre távolabbra nyújtózkodik egy-egy tárgy iránt, lábára, térdére támaszkodva. Kúszáskor törzse az alapon fekszik, karjával húzza, alsó végtagjaival pedig tolja magát. A kúszásnak sokféle változata van. Van csecsemő, aki mindkét karján, könyökén megtámaszkodik, s egyszerre húzza magát mindkét karjával, s van, aki két karját váltogatva használja.

Az alapról való felemelkedés időszaka

A hason egyre mozgékonyabb csecsemő olyan mozgásokat kezd gyakorolni, amelyek során már nem csak a felsőteste emelkedik el az alaptól, hanem a medencéje sem simul hozzá az alaphoz, hol egyik, hol másik oldalát fordítja el, egyensúlyát karjával, s egyik lábát előre téve tartja meg. Ebből a helyzetből felkönyököl, majd félig felül.

Törzse fokról-fokra válik függőlegessé, alkarjára, majd tenyerére támaszkodik, egyre közelebb a törzséhez, testsúlya egyre inkább az egyik, majd mindkét ülepére nehezedik, végül felül.

Másfajta felemelkedési próbálkozás: ha térdét maga alá húzva, könyökét kinyújtva, tenyerére támaszkodva egész törzsét felemeli az alapról, azaz négy- kéz-térdre emelkedik. Ebben a helyzetben csak szemlélődni és saját mozgásával tud játszani, hiszen mindkét kezét lefoglalja a helyzet megtartása. Mégis jelentős állomás mozgásfejlődésében: újabb helyzet – és helyváltoztató mozgásoknak lesz a kiindulópontja.

Vannak gyerekek, akik négy- kéz-térd helyzetből jutnak el az üléshez: kezükön megtámaszkodva egyre hátrább tolják, és egyre lejjebb engedik a medencéjüket, míg végül két sarkukra, vagy két sarkuk közé leeresztik testsúlyukat, ráhelyezik és hátuk felegyenesedik.

A négy- kéz-térdre emelkedés után fel is térdelnek a csecsemők, eleinte valamiben megkapaszkodva, később szabadon kapaszkodás nélkül is. A feltérdelés vezet a felállás felé, a térdelő gyerek valamiben megkapaszkodva előbb az egyik talpát az alapra helyezi, majd álló helyzetbe húzza magát. A már négy-ké-ztérdre emelkedő gyerek kúszása fokozatosan mászássá alakul: kúszás közben emeli a törzsét az alaptól, egyre hosszabban és egyre magasabban, térdét közben maga alá húzva úgy halad előre, hogy törzse egyáltalán nem érinti az alapot.

Többnyire négy-kéz-térden másznak a csecsemők, némelyik olykor négy-kéz-talpon is mászik, de rendszerint inkább a kertben, füves, kavicsos egyenetlen talajon. Ha módjuk van rá a vízszintes terepen való mászással egy időben megtanulnak a gyerekek fel és lemászni, lépcsőn, mozgásfejlesztő eszközökön, bútorokon. Egyes gyerekek térden járva is közlekednek, elsősorban és legkitartóbban azok, akik valamilyen okból a szokásosnál később állnak fel, s nehezebben tartják meg álló helyzetben az egyensúlyukat. Káros, ha a csecsemő mozgásfejlődéséből kimarad, vagy megrövidül az a szakasz, amikor hempereg, gurul, kúszik vagy mászik. 

A felülést, felállást követő időszak az önálló járásig

A felüléstől, felállástól még hosszú út vezet a biztonságos, helyes ülésig, állásig, az elindulásig és az önálló járásig. Az ülő helyzetnél eleinte még nagy szerepe van az egyensúly megtartásában a végtagoknak, karját, kezét támaszkodásra használja a gyermek, még nem tudja függőlegesen tartani a törzsét. Sok gyerek a földön ülve egyik lábát maga alá húzza, vagy oldalt, térdben hajlítva maga mellé helyezi, a másikat előre nyújtja. Csak később nyújtja előre mindkét lábát, de gyakran még ilyenkor is szétvetett helyzetben. A második év első negyedévében már lépcsőfokra, alacsony padra vagy nagyméretű játékra is ráül. Akkor ül valamin jól, kényelmesen, ha mindkét talpa a földön nyugszik. A jól ülő gyermek a szék támláját nem használja támasztékul, nincs szüksége támlás székre.

A kapaszkodva felálló csecsemő testsúlya kezdetben nem nehezedik egészében az alsó végtagjára, hanem a kezével tartja magát függőleges helyzetben. Az állásból való leereszkedéssel ezért van kezdetben nehézsége sok gyereknek, nem könnyű megtalálni a fogás mértékét, ami az esés nélküli leereszkedést lehetővé teszi. Ilyenkor olyan helyzetbe tesszük le, amelyben biztonsággal tud mozogni, s néhány nap alatt megtalálja a leereszkedésnek önmaga számára legjobb módját. A kezdő járó gyerek kezdetben fogódzkodva, oldalazva, után lépéssel lépeget.

14-18 hónapos kora között önállóan járni kezd és ott is fel tud állni, ahol nincs mibe kapaszkodnia. A kezdő járó eleinte széles alapon, terpesztett lábbal, befelé fordított lábfejjel, kissé roggyant térddel jár, óvatosan, lassan lépeget. A térdeit járás közben a magasba emeli, és felemelt karjával egyensúlyoz. A rendszeres járás kezdetét követő hetekben a járó gyerek két lába egyre közelebb kerül egymáshoz, két lábfeje is egyre párhuzamosabb.

Lépcsőn eleinte után lépéssel, ezután váltott lábbal közlekedik