Az
újszülött alap helyzete
Az újszülöttet és a csecsemőt háton fekvő
helyzetben tesszük le az ágyába, illetve játszóhelyére mindaddig, amíg
önállóan, könnyedén nem tud hátáról a hasára és hasáról a hátára fordulni. A
hasra fektetés akadályozza a fiatal csecsemő karjának, kezének szabad mozgását,
így korlátozza saját kezének nézését, aminek pedig fontos szerepe van a szem és
a kéz koordinációjának kialakulásában, és kézügyességének fejlődésében.
A hasra
fordulást megelőző időszak
Az egészséges újszülött mozgása még rendezetlen.
Karjával hadonászik, lábával rugdalózik, törzsét is mozgatja, de mozdulatait
még nem irányítja. Rug-kapálódzása közben olykor elmozdul eredeti helyéről,
esetleg a feje irányában felfelé csúszik fekhelyén.
A jól fejlődő csecsemő 3-4 hetes korától kezdve
követi szemével, majd fejével a figyelemfelkeltő tárgyakat, a föléje hajló
felnőtt mozgását. Saját testrészei közül először a kezét fedezi fel, figyeli
csuklójának, ujjainak mozgását, közelíti, távolítja a szeméhez, később a
véletlenszerű kézmozgást akaratlagosan ismételgeti. A második negyedévben már
kezével nyúl az őt érdeklő tárgyak után.
4-6 hónaposan ismerkedik a lábával, fogdossa,
tapogatja, a szeme elé emeli. Ahogy a távolabbi tárgyak iránt is érdeklődik,
azok után is nyúl, hátának egyik oldala, válla, medencéje fokozatosan egyre
nagyobb szögben emelkedik el az alaptól. Rugdalódzás és játék közben egyre
nagyobb szögben fordul el a hátáról, míg egészen az oldalára fordul. Ettől
kezdve egyre többször és egyre hosszabban játszik az oldalán fekve, pihenni
visszafordul a hátára.
Kb. 6 hónapos korára teljesen a hasára fordul.
Amikor már begyakorolta a hasra és visszafordulást, könnyen megváltoztatja a helyzetét.
A hason élés időszaka
A hason fekvés módja fokozatosan változik. Eleinte
csak rövid időre emeli fel a fejét, a vállát a gyerek. Később alkarjára vagy
nyújtott könyökkel a tenyerébe támaszkodva nézelődik illetve játszik, a fejét
egyre biztosabban tartja. Néha a kezét, lábát egyszerre emeli az alaptól, csak
a hasán támaszkodik „repül”. A hasra és visszafordulás új helyváltoztatási
módokat tesz lehetővé. Hempergéskor a gyerek hasra fordul, majd vissza a
hátára, ezt ismételgetve messzire el tud jutni a kiindulási helyéről.
Gurulásról akkor beszélünk, ha egymás után több
fordulatot tesz azonos irányban. Ennél is fejlettebb helyváltoztatási mód a
kúszás. A hasán mozgékonyan játszó gyerek egyre távolabbra nyújtózkodik egy-egy
tárgy iránt, lábára, térdére támaszkodva. Kúszáskor törzse az alapon fekszik,
karjával húzza, alsó végtagjaival pedig tolja magát. A kúszásnak sokféle
változata van. Van csecsemő, aki mindkét karján, könyökén megtámaszkodik, s
egyszerre húzza magát mindkét karjával, s van, aki két karját váltogatva
használja.
Az alapról
való felemelkedés időszaka
A hason egyre mozgékonyabb csecsemő olyan
mozgásokat kezd gyakorolni, amelyek során már nem csak a felsőteste emelkedik
el az alaptól, hanem a medencéje sem simul hozzá az alaphoz, hol egyik, hol
másik oldalát fordítja el, egyensúlyát karjával, s egyik lábát előre téve
tartja meg. Ebből a helyzetből felkönyököl, majd félig felül.
Törzse fokról-fokra válik függőlegessé, alkarjára,
majd tenyerére támaszkodik, egyre közelebb a törzséhez, testsúlya egyre inkább
az egyik, majd mindkét ülepére nehezedik, végül felül.
Másfajta felemelkedési próbálkozás: ha térdét maga
alá húzva, könyökét kinyújtva, tenyerére támaszkodva egész törzsét felemeli az
alapról, azaz négy- kéz-térdre emelkedik. Ebben a helyzetben csak szemlélődni
és saját mozgásával tud játszani, hiszen mindkét kezét lefoglalja a helyzet
megtartása. Mégis jelentős állomás mozgásfejlődésében: újabb helyzet – és
helyváltoztató mozgásoknak lesz a kiindulópontja.
Vannak gyerekek, akik négy- kéz-térd helyzetből
jutnak el az üléshez: kezükön megtámaszkodva egyre hátrább tolják, és egyre
lejjebb engedik a medencéjüket, míg végül két sarkukra, vagy két sarkuk közé
leeresztik testsúlyukat, ráhelyezik és hátuk felegyenesedik.
A négy- kéz-térdre emelkedés után fel is térdelnek
a csecsemők, eleinte valamiben megkapaszkodva, később szabadon kapaszkodás
nélkül is. A feltérdelés vezet a felállás felé, a térdelő gyerek valamiben
megkapaszkodva előbb az egyik talpát az alapra helyezi, majd álló helyzetbe
húzza magát. A már négy-ké-ztérdre emelkedő gyerek kúszása fokozatosan mászássá
alakul: kúszás közben emeli a törzsét az alaptól, egyre hosszabban és egyre
magasabban, térdét közben maga alá húzva úgy halad előre, hogy törzse
egyáltalán nem érinti az alapot.
Többnyire négy-kéz-térden másznak a csecsemők,
némelyik olykor négy-kéz-talpon is mászik, de rendszerint inkább a kertben,
füves, kavicsos egyenetlen talajon. Ha módjuk van rá a vízszintes terepen való
mászással egy időben megtanulnak a gyerekek fel és lemászni, lépcsőn,
mozgásfejlesztő eszközökön, bútorokon. Egyes gyerekek térden járva is
közlekednek, elsősorban és legkitartóbban azok, akik valamilyen okból a
szokásosnál később állnak fel, s nehezebben tartják meg álló helyzetben az
egyensúlyukat. Káros, ha a csecsemő mozgásfejlődéséből kimarad, vagy megrövidül
az a szakasz, amikor hempereg, gurul, kúszik vagy mászik.
A
felülést, felállást követő időszak az önálló járásig
A felüléstől, felállástól még hosszú út vezet a
biztonságos, helyes ülésig, állásig, az elindulásig és az önálló járásig. Az
ülő helyzetnél eleinte még nagy szerepe van az egyensúly megtartásában a
végtagoknak, karját, kezét támaszkodásra használja a gyermek, még nem tudja
függőlegesen tartani a törzsét. Sok gyerek a földön ülve egyik lábát maga alá húzza,
vagy oldalt, térdben hajlítva maga mellé helyezi, a másikat előre nyújtja. Csak
később nyújtja előre mindkét lábát, de gyakran még ilyenkor is szétvetett
helyzetben. A második év első negyedévében már lépcsőfokra, alacsony padra vagy
nagyméretű játékra is ráül. Akkor ül valamin jól, kényelmesen, ha mindkét talpa
a földön nyugszik. A jól ülő gyermek a szék támláját nem használja támasztékul,
nincs szüksége támlás székre.
A kapaszkodva felálló csecsemő testsúlya kezdetben
nem nehezedik egészében az alsó végtagjára, hanem a kezével tartja magát
függőleges helyzetben. Az állásból való leereszkedéssel ezért van kezdetben
nehézsége sok gyereknek, nem könnyű megtalálni a fogás mértékét, ami az esés
nélküli leereszkedést lehetővé teszi. Ilyenkor olyan helyzetbe tesszük le,
amelyben biztonsággal tud mozogni, s néhány nap alatt megtalálja a
leereszkedésnek önmaga számára legjobb módját. A kezdő járó gyerek kezdetben
fogódzkodva, oldalazva, után lépéssel lépeget.
14-18 hónapos kora között önállóan járni kezd és
ott is fel tud állni, ahol nincs mibe kapaszkodnia. A kezdő járó eleinte széles
alapon, terpesztett lábbal, befelé fordított lábfejjel, kissé roggyant térddel
jár, óvatosan, lassan lépeget. A térdeit járás közben a magasba emeli, és
felemelt karjával egyensúlyoz. A rendszeres járás kezdetét követő hetekben a
járó gyerek két lába egyre közelebb kerül egymáshoz, két lábfeje is egyre
párhuzamosabb.
Lépcsőn eleinte után lépéssel, ezután váltott
lábbal közlekedik